Bemutatkozás
· Civil kutató és online elemzõ intézet
· Civil kutatási és online elemzõ mûhelyek 2013 óta
· Kutatási módszerek
· Támogatók

Politika ma Magyarországon
 
Magyarországon politikai irányok, résztvevők! 

Menük
· Főoldal
· Bemutató oldalak
· Felmérő
· Hírek archívuma
· Keresés
· Letöltések
· Szavazások
· Visszajelzés

EPDI Budapest - Diplomácia civilekkel
Civil diplomácia Magyarországon, Európában

Keresés itt




Számláló
Összesen


találatot kaptunk az oldal indítása óta:

Európai Parlament
Európai Parlament

Média: Az Ötödik
Beküldte civilkutato ( olvasás)
Tanulmányok
1848. március 15. és 1956. október 23. A magyarság szempontjából két rendkívüli jelentőséggel bíró nap, mindkettő egy megszálló idegen uralom ellen, ugyanakkor radikális belső változást is sürgetve robbant ki. A két esemény között több mint száz éve telt el, ugyanakkor számtalan közös vonást fedezhetünk fel, egyet azonban mindenképpen ki kell emelnünk, ez az akkori „média” le- illetve elfoglalása.


A „márciusi ifjak” a Landerer és Heckenast nyomda megszállásával indították a forradalmat, a „pesti srácok” a Magyar Rádiót rohamozták meg a forradalom estéjén, amit reggel nyolcra el is foglaltak. Tudatos vagy ösztönös volt ez a két párhuzamos momentum? Talán mindkettő, azonban annyit megállapíthatunk, hogy ráéreztek arra, hogy aki a sajtót uralja, hatalmat birtokol.

A huszadik század közepétől nyert polgárjogot az a megállapítás, miszerint a média a „negyedik hatalmi ág” a törvényhozó, végrehajtó és bírói szegmensek után (mellett, előtt), így a hatalmi torta immár négyfelé osztódott. A média* ilyetén besorolása valóban helytálló, hiszen olyan erőkkel rendelkezik, melynek a többi három nincs birtokában. Amíg a törvényhozói, végrehajtói és bírói ágakat a magukat demokratikusnak valló államok szigorúan szabályozzák, addig a véleményformáló médiaintézményekre csak viszonylag enyhe törvények vonatkoznak. Persze majd’ minden ország szabályozza valamilyen szinten a „területén állomásozó” médiumokat, ugyanakkor bármilyen, a liberális dogmákkal ellentétes törvényi megszorítás olyan hullámokat ver, melyek cunamiként söpörnek végig az egész glóbuszon (lásd magyar médiatörvény). A média persze ki is használja az általa felügyelt nyilvánosság előnyeit, hiszen a véleményformálás fegyvere ez esetben az ő kezükben van, mitöbb a többi hatalmi ág is kénytelen a hatalmi családba befurakodott mostohatestvérhez fordulni, ha tájékoztatni akarja azokat, akiket tulajdonképpen képviselnie kell.

Egy társadalom feletti uralom és ellenőrzés eszköze ma már csak csekély mértékben múlik a fizikai kényszerek alkalmazásán, a személyiség torzítása, a szuverén döntés befolyásolása, a társadalmon agressziót alkalmazó szerepének fényesre csiszolása és a torz információk sulykolása jóval hatékonyabb módszer. Mivel a média fegyvertárának megannyi kelléke alkalmas erre, bizton állíthatjuk, hogy olyan hatalommal állunk szemben, ami a hagyományosnak mondható három hatalmi szereplő súlyát is meghaladja.
A XX-XXI. század igazi narkotikumává nőtte ki magát a média, melytől való megszabadulás felér egy kényszerkezeléssel, ami az elvonási tünetek kínjával nehezíti meg egy társadalom mindennapjait. Az információ mára olyannyira fontos tényező lett a mindennapokban, hogy komoly addikciót okoz a gondolkodó, önmagán segíteni akaró aktív társadalom számára is. Nem feltétlenül a mohó hírfogyasztása gondolok, hiszen ide tartozik az elektronikus levelezésünktől való függés, a virtuális ismerősök keresése utáni olthatatlan vágy, a véleményműsorokon való csüggés, a végtelenített latin-amerikai sorozatokba csomagolt reklámok szinte kötelező végignézése és még számtalan olyan napi rutin, mely nyomasztóan rátelepszik az intimnek már régen nem mondható életünkre. A média beköltözött otthonunkba, a nappali immár szűkössé vált, sok helyen a hálószoba, néhol a toalett részévé vált celebjeivel, hamis mítoszaival, tudatmódosító agressziójával, mindezt szigorúnak egyáltalán nem vehető kontroll nélkül.
Ha ezzel tisztában vagyunk, vajon miért hajtjuk bele önként fejünket ebbe a szellemi nyaktilóba? A válasz igencsak komplex, a szociológia, pszichológia, genetika és még ki tudja milyen tudományok (médiaszociológia) próbálják megfejteni a talányt, kevés sikerrel. A túlzott médiafogyasztás veszélyei ismertek, hogy néhányat mégis kiemeljünk, elegendő a netfüggőségről, a családok széteséséről szólni, de megemlíthetjük azokat a számlákat is, melyeket a betelefonálós jövendőmondó, imbecilis kitalálós műsoroknak köszönhet a nagyérdemű. A szellem kiszabadult, visszatuszkolni a palackba immár lehetetlen feladat, valamit azonban mégis kezdeni kell vele, hiszen se lenyelni, se kiköpni már nem tudjuk. Törvényszerű-e, hogy a média uralkodjon egy társadalmon, nem lehetne-e kiegyezni vagy legalább (egyelőre) remizni? Apám szokta volt mondani, ha egy látszólag megoldhatatlan műszaki problémával szembesül, hogy „Nem ő csinált minket, hanem mi őt!”. Ebben a hétköznapi bölcsességben több rejlik, mint azt első olvasatra gondolnánk, filozófia ez a javából, mégpedig a civil kurázsinak egy igen frappáns megnyilvánulása. Szükségszerű-e, hogy egy látszólag megoldhatatlan problémát nagyobbnak tekintsünk önmagunk szellemi méreteinél? Semmiképpen, a megoldás, hogy „tudtára adjuk” az ellenfélnek (legyen az egy elromlott redőny vagy bármilyen probléma), hogy nem elégszünk meg a legyőzött szerepével, a minimum az egyenlőség, de inkább a feljebbvalóság öntudata, a megoldás tehát valahol itt rejtőzik.

A médiát szokás úgy leírni, mintha egy láthatatlan és legyőzhetetlen erő lenne, ezt persze maga a média is eképpen sejteti, holott fizikai megnyilvánulásai tetten érhetők az újságok hasábjain, amit újságírók készítenek, a televízió képernyőjén, ami mögött szerkesztők, műsorvezetők dolgoznak, de említhetjük azokat a gazdasági társaságokat is, melyek anyagi fedezetet nyújtanak tevékenységükhöz, mind-mind emberekkel a háttérben. Erejüket az adja, hogy tematizálni képesek a közbeszédet, illetve a véleményformálás és fogalomképzés fegyverei állnak a rendelkezésükre, de ezek mögött is „csak” emberek állnak, nem valami emberfeletti hatalom.
A döntéshozók már észrevették, milyen hatalommal állnak szemben, ezt hivatott csorbítani Magyarországon is a médiatörvény, ami persze óriási visszhangot váltott ki; diktatúrát, a sajtószabadság végét jövendölték, holott csak ennek az elégtelen szabályzásnak akartak véget vetni a törvényhozók (és persze védeni az ő részüket abból a bizonyos tortából). Azonban ez a médiatörvény sem nyújt megfelelő védelmet a magyar társadalom számára, ahol kell ott puha, ahol nincs rá szükség ott kemény, a megoldás tehát megint csak nem itt keresendő.

A média „élettere” nem más, mint a társadalom médiafogyasztó rétege, ez pedig igen széles tábort jelent, ezért a média függ attól a közegtől, melyben reméli profitjának megtérülését, hatalmának szinte korlátlan gyakorlását. A kérdés az, hogy a társadalom mennyire függ a médiától, ehhez azonban meg kell vizsgálni annak szerkezetét, ugyanis több dimenzióban jelentős eltéréseket mutatnak a médiaszokások. A kutatások megkülönböztetnek iskolázottság szerinti eloszlásokat, életkorbeli különbségeket, a vagyoni háttér jellemzőit és további attribútumokat, viszont nem szokás a társadalmi aktivitás hajlandóságát mérni, ami pedig döntő lehet ebben a kérdésben. A médiatartalmak befogadóinak túlnyomó része passzív fogyasztó, nem állít elő információt, mitöbb nem is elemzi a látottakat-hallottakat, nekik előre megrágva kell beadagolni a napi betevőt, rájuk tehát nem lehet számítani az aktív oldalon. Van viszont egy keskeny de igen aktív szegmense ennek a közösségnek, ők túlnyomó részt már az Internet világában szocializálódtak, az információkat onnan szerzik. Ennek a közösségnek már megadatott a lehetőség, hogy az információt ne csak fogadja, hanem analizálja, a megfelelő kritikai érzékkel minősítse, illetve új információt állítson elő. Az információs társadalom egyre szélesedik, résztvevői már nem elégszenek meg a hírfogyasztó passzív státuszával, szeletet akarnak immár nem csak a média tortarészéből éppúgy, hanem a hatalom más cikkeiből is. Bebizonyosodott, hogy a törvényalkotók nem egy esetben ilyen forrásokból szerzik meg a primer információt, tehát a média kikerülésével jutnak ötletekhez vagy mérik fel a társadalom reagálását egyes kérdésekben, ez pedig akár a közvetlen demokrácia előszobája is lehet. Ideje megpróbálni definiálni ezt az új aktivitást, mely nem is média kategóriába tartozik, ugyanakkor hordozza a nyilvános civil kontroll szerepét, alkalmas egy társadalom véleményét tükrözni viszont nem birtokolja egy tudományos alapokkal bíró intézmény sajátosságait, képes a fősodrú média szerepét felülbírálni, de nem kíván annak helyébe lépni. Birtokában van a média által birtokolt eszközöknek (nyilvánosság, véleményformálás), ugyanakkor képes hatni a döntéshozatalra is, tehát rendelkezik hatalommal (ható képességgel), ami ugyan különbözik a többi, immár négy hatalmi szektortól, de mégiscsak erőnek nevezhetjük. Ennek a potenciálnak a gyöke a közösség, legyen az kisebb baráti csoport vagy egy spontán reakció bármely hatalommal szemben, mely köré rövid időre ugyan, de társadalmi csoportok gyülekeznek. Ez az erő nem birtokol olyan erőforrásokat, mint a többi, hiszen nincs sem jogi sem gazdasági kényszerítő potenciálja, ugyanakkor „könnyűlovas” stratégiájával képes olyan erőt felmutatni, mely az összes többi hatalmi ágat meghátrálásra késztetheti.

Megjelent tehát egy új szereplő a hatalmi diverzitásban, melyet „nép”-nek, cizelláltan aktív (média)társadalomnak is nevezhetünk, és a jövőben minden eséllyel ők fogják jelenteni az ötödik hatalmi ágat. Az „ötödik” a döntéshozatalba beleszólást követelő, a médiát használó közösség forradalma vagyis a társadalmi részvétel.


Törőcsik Attila
A szerző a Közép-Európai Civil Kutató Intézet Médiaműhelyének igazgatója


*Média alatt az ún. mainstream médiát értem, benne a nyomtatott, elektronikus sajtóval

Közép-Európai Civil Kutató Intézet

 
Belépés
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy a felhasználónk? Regisztrálj, ingyenes!

Kapcsolódó linkek
· Cikk keresés: Tanulmányok


A legolvasottabb cikk ebben a rovatban: Tanulmányok:
Az Ötödik


Cikk értékelése
Átlagolt érték: 0
Szavazat: 0

Értékelje ezt a cikket:

Kiváló
Nagyon jó
Jó
Átlagos
Rossz


Beállítások

 Nyomtatható változat Nyomtatható változat


"Az Ötödik" | Belépés/Regisztráció | 0 Megjegyzés
Minden megjegyzés a szerzők tulajdona. A megjegyzések tartalmáért felelősséget nem vállalunk.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj!
Névnap
Ma 2017. 10. 23, hétfő, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz.

Hírek
 · Közlemények
 · Intézményi hírek
 · Felhívások
 · Tanulmányok
 · Rendezvények
 · Média
 · Pályázatok

Választási megfigyelés Európában - OSCE

 

ODIHR Director Ambassador Janez Lenarcic (l) and his adviser Bernhard Knoll (r) speak with election officials at a polling station in Osh, Kyrgyzstan, during parliamentary elections on 10 October 2010. (OSCE/Jens Eschenbaecher)

ODIHR


Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Még nem vagy a felhasználónk? Regisztrálj, ingyenes!

Választás - Nemzeti Választási Iroda

 

Műhelyélet
· Összes kategória
· Értékeink
· Civil akció
· Gazdasági mûhely
· Kommunikáció
· Kulturális mûhely
· Média
· Oktatás
· Polgári sarok
· Politikai mûhely
· Társmagyarsági mûhel

Erdély autonómia - Erdélyi Polgár Info
·AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN IS MEGÜNNEPELTÉK A REFORMÁCIÓ 500 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT
·Magyarság jövõje csak a mérsékelt politika mentén lehet háború mentes!
·HATÓSÁGI ÉS SZEKUS PEREK
·Magyar kortárs politika kong a vészharang! Hol az elsõ gyerek?
·Judóka-tárlat az EMÜK-ben - Egyszerre bontja és építi a formát
·Magyar euro hol van? Politikai komédia helyett legyen magyar euro siker!
·KELEMEN HUNOR ÜNNEPI BESZÉDE A 8. KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOK MEGNYITÓJÁN
·MAGYAR ÁLLAMPOLGÁROKAT SEGÍTSE A MAGYAR POLITIKA! Ma ez Szent István Ünnepe fontos üzenete!
·FELHÍVÁS AZ "IN BETWEEN?" PROJEKTBEN VALÓ RÉSZVÉTELRE
·AZ RMDSZ NEM VESZ RÉSZT A BIZALMATLANSÁGI INDÍTVÁNY SZAVAZÁSÁN

Tovább...


© 2010 Közép-Európai Civil Kutató Intézet. Minden jog fenntartva.